- Osváth Ernőnek ajánlom -
"Azelőtt még csak szóltál néha." - Szóltam.
"Most szótlan lettél." Szótlan.
"A világ olyan, mint volt." Én nem.
"Ez a kevés szó gyötrő." Ó, Uram.
A szó mézétől megfúlhattam volna
A nagy nézéstől lehettem volna vak
Nincs szó, nincs szín, amely mélyebbre hatolna
annak, aki nem mint én, hallgatag. Százféleképpen ha mondom: asszony: egy.
Ha mondom kín, bűn, szegénység, nyomor -
Egy mélyre megy.
Ha mondom: feleség - úgy belerendül
A valamikor fiatal szív, amely táncolt a szerelemtül
Mintha azt mondom: munka.
Szó, egy, - elég.
Ezt nem tudod még.
Egy pár szó van csak, örök.
A többi mellette zörög.
A többi, ha tetszik: dalol.
De mint a gyerek, akinek a diftéria fogja be holnap a száját -
Nyugodt szemöldök alól
Nyugodt szem nézze, ez mit beszél, az mit -
Temetést énekel, lagzik, -
A nászát énekli, vagy a halotti imáját -
Az örök szót mondod: temetés.
Az örök szót mondod: sírás.
És igazad van neked, mint neki.
Téged a fölösleges beszéd untat.
Az élet az orsót pergeti.
Sok szó a megfoghatatlant kergeti.
A te Egyed ha kondul, nem várja a jövőt és nem siratja a múltat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése