2007. július 27.

Gyurkovics Tibor: Vágy

Ami után kapkodsz, elvész,
amit elengedsz, megfogod.
Karodba röpülnek a fecskék,
s magadra hagynak a csillagok.

2007. július 21.

Váci Mihály: Százezer út


Váci Mihály: Százezer út
Én mindig másként gondolom,
amit elém kínál a lét.
Ha rádnézek is - álmodom
egy velünk történő mesét.
Ha azt mondanám: - Jó, igen.
Ne vedd komolyan, el ne hidd:
- másodpercenként a szívem
igen biccent és nemet int.

Mert én magam is szüntelen
más vagyok, mint aki vagyok,
- sem az, akinek képzelem
sem az, ami én akarok
maradni, lenni: egyre más,
és mire elfognám, megint
új arc, szédület, kusza láz,
arcom rám soha nem tekint.
Bármely tükörben nézzem is:
- Megvagy! Idenézz! - sír, nevet,
de már is más, ahogy a víz
ragyogtat minden új eget.

Míg alszóm tán ébren vagyok,
s ébren meg mélyen álmodom.
Hiszed - ölelsz, mint hű rabod,
s szíved tán épp elárulom,
és ha ellened vétkezem,
akkor hű sírásom keres,
s míg téged simít két kezem,
talán haragtól kék eres.

Mikor hozzád szegez a kín,
talán máshol feltámadok,
s ha hívnak csavargásaim,
mindig feléd vándorolok.
Rádnézek: - s hol vagy, nem tudom.
S bármit nézzek, az mind te vagy.
Elhagylak százezer uton,
hogy megleljem kapuidat.

És mindig másra vágyom,
mint amit szívből akarok.
Szomorún érzem fájón,
azt, ha boldog vagyok,
mikor a legforróbban élek,
legjobban gyilkolom magam,
s a legéltetőbb szenvedélyek
átölelnek halálosan.
Mert nincs határa semminek,
a van, nincs fojtva ölelik
egymást; ha dobban a szíved,
mindig meg is hal egy kicsit.
A van, a nincs két végű hinta,
és lengő hinta minden itt:
- ez mélybe dönt, szállni tanítva,
az zuhantat, míg felröpít.
Ha öröm hív - már vár a kín,
- a hinta egyre fel le száll,
ha égben vagy, lenn pokol int,
s ha mélyben - fentről fénysugár.

Ne kérj válaszokat, szívem.
Az igazságból is csak azt
tudom csupán, hogy elhiszem,
de nem azt tudom, hogy igaz.
Már másképp hiszem a világot
s régóta másképpen tudom.
De nem igaz, jó egy se - látod,
hát hagyd - majd újra álmodom.

Váci Mihály világa és költészete

2007. július 20.

Arthur Rimbaud: Álom,télire

Arthur Rimbaud: Álom, télire

Télen egy rózsaszín és kékpárnás vagonban
utazni jössz velem.
Jó lesz. Őrült öröm. S minden puha sarokban
csókok fészke pihen.

Szemed majd behunyod, hogy ne lásd esti békéd
megrontva az ablakon át
fintorgó démonok fekete söpredékét
s fekete farkasok hadát.

S egyszer csak valami az arcodat kaparja...
Egy pici csók lesz az, bolond pókként nyakadra
aláiramodó.
Hozzám fordulsz: "Keresd!", s a fejedet lehajtod.
S üldözni lesz időnk soká a kis bitangot,
aki - nagy utazó!
(Szabó Lőrinc fordítása)


Élete
Wikipédia
Képek

Arthur Rimbaud

2007. július 19.

Kamarás Klára: Titok

Gyengék vagyunk és sérülékenyek,
de hogy ne lássa rajtunk senki,
öklünket rázzuk a világnak,
büszkén viseljük sebeinket,
hisszük, hogy nem tartozunk másnak,
csak önmagunknak.

Éjszaka...vagy,
ha álmatlan hajnal éber
forgolódás közben talál,
megrebbenve, mint gyertya fénye

kimondjuk sugva, szinte félve
mindenkinek a titkok- titkát,
mit eltemetni végleg nem lehet:

gyengék vagyunk...és sérülékenyek...

Sida - versek, képek, vallomások...
Haikuk
Festményei
Kamarás Klára: Valaki mindig visszahív (zenével)

2007. július 18.

Karinthy Frigyes: Pitypang

Kezed felé
Kezed, hajad felé
Kezed, hajad, szemed felé
Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé
Mit kapkodok?! - mindegyre kérded
Hol bosszús-hangosan, hol fejcsóválva, némán
Mért nem szeliden símogatva
Ahogy szokás, ahogy mások teszik

Miért kapkodva, csillogó szemekkel
És mért nevetek hozzá - szemtelenség!
Ilyen csunyán, fülsértő - élesen!
Eh, rögtön itthagysz, vagy kezemreütsz!
Pitypang, ne hagyj itt
Inkább megmondom
Megmondom - várj, füledbe súgom,
Hajtsd félre azt a tincset.

Kezed felé
Kezed, hajad felé
Kezed, hajad, szemed felé
Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé
Mi kapkod így - hát mégse jut eszedbe?
Mi kapkod így - még mindig nem tudod?
Pedig ily bosszús arccal
Próbálod elhárítani akkor is
Hajad, szemed, szoknyád lefogva.

Porzód felé
Porzód, bibéd felé
Porzód, bibéd, szárad felé
Porzód, bibéd, szárad, szírmod felé
Mi kapkod így, pitypang? - A szél!
A szél, a szél, a szemtelen bolond szél
Vígan visítva-bosszuságodon.

Pitypang, mi lesz?
Ez még csak a szellő
Ez még csak kapkod és fütyörész
De én még nem is beszéltem neked a családomról
Hallod-e, hé!
Füttyös Zivatar Úr volt az apám - anyám az a híres arkanzaszi Tájfun
Tölcséres vihar a sógorom -
Pitypangpehely, kavarogtál-e már ziláltan - alélva
Felhőbefuró forgószél tetején?

Jobb lesz, ha nem ütsz a kezemre.

Jevtusenko: Bűvölő

Tavaszi éjszakán gondolj reám,
és nyári éjszakán gondolj reám,
és őszi éjszakán gondolj reám,
és téli éjszakán gondolj reám.
Ha lennék tőled oly távol talán,
mintha más ország volna a hazám,
ágyad hűs lepedőjén, vánkosán,
hanyattfeküdve, mintha óceán
habja himbálna, lágyan és puhán,
add át magad ott is nekem csupán.
Nappal ne is gondolj reám,úgy becsülj,
nappal minden fonákjára kerül,
imádjanak, lengjen tömjén körül,
gondolj nappall-elméd -
mire gondolni kényszerül,
de éjszaka rám gondolj egyedül.
Halld meg a mozdonyfüttyökön át,
a szélben, mely felhőkkel vív csatát,
hogy vasfogóban vagyok, csak az ád
megenyhülést, ha miattam reád
oly öröm árad, oly szomorúság,
fájásig nyomod homlokod falát.
A csönd zenéjével susogja a szám,
az erővel csengem szaporán,
a hóval, mely szűk szobád ablakán
bedereng, s álmomban, álmom után,
Tavaszi éjszakán gondolj reám,
ás nyári éjszakán gondolj reám,
és őszi éjszakán gondolj reám,
és téli éjszakán gondolj reám.

(Illyés Gyula)

2007. július 16.

Goethe: A kedves közelléte

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol
az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben, ha néma csend borul rám,
téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármily messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?!

(Szabó Lőrinc)

Goethe: Werther szerelme és halála

Az Werther szenvedései: Tipikus szentimentalizmust képviselő mű. A költő Sturm és Drang korszakának alapműve. A főszereplő, Werther szerelmes Lottéba, akinek már van jegyese, Albert. Werther próbál menekülni a reménytelen szerelemből, de hiába utazik a városba, visszavágyik Lottéhoz. Amikorra visszatér, Albert és Lotte már házasok, Werther az egyetlen kiutat, az öngyilkosságot választja. A levélregény valóságos cselekménye Werther lelkében játszódik. Leveleiben a derült-tájleírás, a falusi élet szépsége, élmények - felváltja a vergődő lelkivilágának és szenvedélyeinek leírása. Boldogtalan szerelees, aki hiába keresi a megoldást. A keserű végkövetkeztetés: az élet a boldogságból a boldogtalanságba tart.








Babits Mihály: Őszinteség

Őszinteség. . . Óh hogyha a szív
oly tiszta lenne, mint hegyi víz,
könnyű, mint vers, ami rímre megy,
és egyszerü, mint az egyszeregy!. . .

Fa vagyok, a lábam sárban áll,
ezer álmom vétkes kört csinál
s lelkemben úgy eltéved a fény,
mint egy labirintus ösvenyén.

Tán zöld bozót, gazos labirint,
talán csupa kőfal kacskaring;
mélyén, hova Röntgen-láng sem ér,
mily szörnyeteg lakik és henyél?

A szó ott tévedez, elmarad. . .
Fond, Ariadném, szent fonalad,
és ahová sem igen, se nem,
tán elvezet majd a szerelem.

Hogyan mutassa a föld magát,
ha az ég nem küld feléje sugárt?
Fa vagyok, lábam a sárba tapad,
de karjaimat már vonja a nap. . .

2007. július 15.

Szabad vers

Vágd ketté gondolatom,
eszméid lágy kelyhébe
megtérni vágyom:
mosolyom tied.

Zavarj részegült álmokba,
hogy teljesebb rabod lehessek,
felejtsd el kétkedésem árjait
üres elmém, ha nem érezlek.

Bíbor fátylad terítsd rám,
bár rég nem vacog testem
szertelen érzésünk.

Kergess téboly-képzetekbe,
ha szertelen-keggyel kéred
felhő-foszlányokat tépek neked,
ugye érzed, hogy milyen könnyű minden?

Zárt gondolatodba, testedbe, a légbe
hisz csak így érzem zavartalan
függetlenségem.

2007. július 14.

Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról : Vinnélek, vinnélek

Itt hallgathatod is:

Hogyan mondjam el neked,

Amit nem lehet,
Mert szó az nincs,
Csak képzelet.

Vinnélek, vinnélek,
Csak tudnám, merre vinnélek,
Elmennék, elmennék,
Csak tudnám, merre mehetnék!

Hogyan mondjam el neked...

Volt egy föld, messze ég,
Elnyelte már a messzeség,
Ismerős volt nagyon,
De lehet, hogy csak gondolom.

Hogyan mondjam el neked...

Vinnélek, jól tudod,
De nem tudod, nem is vállalod,
Indulnék, indulnék,
Ha egy utat, csak egyet tudhatnék.

Hogyan mondjam el neked...

Hogyan mondjam el neked,
Amit nem lehet,
Hogy nélküled
Élni nem lehet?

A SZERETETT fórumban találtam ...
még ma éjszaka közzé is teszem
Köszönöm!
még, még, még ...

Deák Bill Gyula : Rossz vér

Anyám nem kapott virágot,
Apám keze odavágott,
Aztán elhagyta a családot,
2xRossz vér, rossz vér.

Felfedezte a világot,
Pénzt nem küldött, nem is látott,
Vére vitte, nehéz átok,
2xRossz vér, rossz vér.

Anyám tudta, így is jól járt,
Békésen viselte sorsát,
Miattam félt, értem szolgált,
2xRossz vér, rossz vér.
4x Rossz vér

Éppen csak, hogy tíz elmúltam,
Cigaretta füstjét fújtam,
Már a szoknyák alá nyúltam,
2xRossz vér, rossz vér.

Ahogy lehet, fel is nőttem,
Sokat vertek, sosem bőgtem,
Senki sem várt semmit tőlem,
2xRossz vér, rossz vér.

Nem kérek és nem ígérek,
Nehezen, de csak megélek,
Elszórom az örökséget,
2xRossz vér, rossz vér.

Rossz vér , rossz vér...

Varga Feri : Ébredni valakiért

Itt meghallgathatod
Két eltévedt folyót,
a vágy eggyé sodort,
az égről csak nézte a Hold.
A reggel mindig szép,
ébredni valakiért...
S a fényben csak Te vagy és én.
Ez jó menedék,
ez most meseszép,
idebent valahol,
egy életre szól.

Refr.:
Tűz,könny,vágy még együtt lenni,
holdfény,tánc még együtt lépni...

Sok év után jött egy szikra,
s minden lángban áll.
El ne oltsuk még,ez a láng mi bennünk él...a legszebb fény...
Csak égjen még.

Egy pillantás után,
a lelkét bízta rám.
Úgy őrzöm,
mint kincset a zár.
Nem számít ma már hogy volt előttem más,
csak nézz rám,úgy semmi sem fáj.
Úgy bánt ez a fény,most jó a sötét,
gyere bújj ide még,csak égjünk a pillanatért...

Refr.:
Tűz,könny,vágy még együtt lenni,
holdfény,tánc még együtt lépni...

Úgy vágytuk már rég,jött egy szikra,s minden lángban állt,
el ne oltsuk még,ez a láng mi bennünk él...a legszebb fény...csak égjen még...a legszebb fény.

2007. július 12.

Rotterdami Erasmus

Életrajza
1469. október 27-én született Rotterdamban Erasmus Desiderius németalföldi tudós, író, az európai humanizmus kiemelkedő alakja. Egy orvos leányának és egy papnak a törvénytelen fia volt. Szülei halála után a deventeri káptalan iskolájában, egy hertogenboschi laikus vallási iskolában tanult. Hét évet töltött az Ágoston-rendben, majd Cambrai püspökének titkára lett. Ekkor írta Hat könyv a latin nyelv ékességéről című művét, melyben a skolasztika nyelvrontása ellen is szót emelt. 1495-től Párizsban teológiát tanult, itt írta közmondásgyűjteményét, melyet Európa-szerte használtak a latinoktatásban. 1499-ben Morus Tamás barátja lett Angliában. John Colet hatására Euripidészt fordított, Szent Pál és Órigenész műveit olvasta.

A keresztény harcos kézikönyvében kifejtette: a Bibliát a régi szerzők nyomán kell értelmezni, mert e tanítások alapján közvetlenül megoldhatók napi erkölcsi kérdések. 1505-ben Itáliába utazott, s látta a katonapápa, II. Gyula bolognai bevonulását. Ez után adta ki névtelen szatíráját Gyula, ki előtt bezárul a menny címmel.

Fő művét, A balgaság dicséretét Morus vendégeként írta Angliában, 1509-ben. Ez Morus Utópiájának párja, a semmittevő gazdagokat Lukianosz éles nyelvén ítéli el. Bázelben 1514-ben újra kiadta a Közmondásokat. Bírálta a népet saját céljaikért háborúba hajtó fejedelmeket és a királyokat harcra buzdító, babonákat terjesztő papokat. Az ellenszert a művelődésben látta, a jegyzetekkel ellátott Újszövetséggel és Szent Jeromos kiadásával jelezte a követendő utat.

Brabantban V. Károly tiszteletbeli tanácsosa lett, s felkérték A keresztény fejedelem neveltetése megírására. Elismerte a királyok isteni jogát, de kötelességükké tette, hogy tegyenek a nép jólétéért. Leuvenben egyetemet alapított. Az igazi teológia értelme című művében kiemelte a latin, a görög és a héber nyelv fontosságát. Szembekerült a teológusokkal, mert az Újszövetséget saját fordításában adta ki a Vulgata helyett, s kimutatta: a Szentháromság-dogma kései betoldás.

Luther jelentkezésekor megvádolták, hogy ő fordította szembe a pápasággal a reformátort, míg annak hívei szerint Luther kimondta azt, amire Erasmus csak célzott. Luther hozzá írt levelének Szent Pál-felfogása jelentősen eltér az övétől, ám Erasmus X. Leóhoz írt levelében "az evangélium igazságának zengő harsonájaként" említi Luthert. Fontosnak tartotta az egyház egységét, de elítélte a vallás üldözését. A szakadást a világ egyházi ceremóniákkal szembeni ellenszenvével, nem pedig teológiai okokkal magyarázta. VI. Adrián pápát levélben kérte, hogy engedje a két szín alatti úrvacsorát, s ne tiltsa a papok nősülését.

1524-ben a szabad akaratról írt értekezésében megvédte az ember választási jogát, s az egyházat elmarasztalta a Biblia merev értelmezéséért. Ennek nyomán írta Luther A szolgai akaratról című művét, amire Erasmus a Védekező értekezéssel válaszolt, több szerepet adva a szabad akaratnak, mint amennyit Szent Pál és Ágoston adott. A vallásbékét fontosnak tartotta volna az Európát fenyegető török miatt is. Bázelben a görög Újszövetségen és az egyházatyák műveinek kiadásán dolgozott, különböző vitákba bonyolódott; a protestánsok és a katolikusok is eretneknek mondták.

Mária magyar királynénak írta A keresztény özvegyet, ebben elismeri a nőknek a művelődéshez való jogát. Mikor Bázelben 1529-ben betiltották a katolicizmust, ő a katolikus Freiburgba költözött. Az egyház egységének helyreállítása című munkája a Melanchthon által kezdett párbeszédet támogatta.
471 éve, 1536. július 12-én, Bázelben halt meg.

Linkajánló:
Rotterdami Erasmus diadala és tragédiája
Albrecht Dürer: Rotterdami Erasmus - rézmetszet, 1526

2007. július 9.

Virginia Woolf


Születésnapra

" Élni való minden élet,
Csak magadnak hű maradj
Veszteség nem érhet téged,
Hogyha az leszel, ami vagy."

(Goethe)

2007. július 8.

Puskin: Anyegin

Vajon micsoda ebben a munkában a nagy, a bámulatraméltó és halhatatlan?Az, hogy az elröppenő életet megrögzíti, örökkévalóvá teszi.
(KOSZTOLÁNYI DEZSŐ)

Письмо
Татьяны к Онегину


Я к вам пишу - чего же боле?
Что я могу еще сказать?
Теперь, я знаю, в вашей воле
Меня презреньем наказать.
Но вы, к моей несчастной доле
Хоть каплю жалости храня,
Вы не оставите меня.
Сначала я молчать хотела;
Поверьте: моего стыда
Вы не узнали б никогда,
Когда б надежду я имела
Хоть редко, хоть в неделю раз
В деревне нашей видеть вас,
Чтоб только слышать ваши речи,
Вам слово молвить, и потом
Все думать, думать об одном
И день и ночь до новой встречи.
Но говорят, вы нелюдим;
В глуши, в деревне всё вам скучно,
А мы... ничем мы не блестим,
Хоть вам и рады простодушно.

Зачем вы посетили нас?
В глуши забытого селенья
Я никогда не знала б вас,
Не знала б горького мученья.
Души неопытной волненья
Смирив со временем (как знать?),
По сердцу я нашла бы друга,
Была бы верная супруга
И добродетельная мать.

Другой!.. Нет, никому на свете
Не отдала бы сердца я!
То в вышнем суждено совете...
То воля неба: я твоя;
Вся жизнь моя была залогом
Свиданья верного с тобой;
Я знаю, ты мне послан богом,
До гроба ты хранитель мой...
Ты в сновиденьях мне являлся,
Незримый, ты мне был уж мил,
Твой чудный взгляд меня томил,
В душе твой голос раздавался
Давно... нет, это был не сон!
Ты чуть вошел, я вмиг узнала,
Вся обомлела, запылала
И в мыслях молвила: вот он!
Не правда ль? я тебя слыхала:
Ты говорил со мной в тиши,
Когда я бедным помогала
Или молитвой услаждала
Тоску волнуемой души?
И в это самое мгновенье
Не ты ли, милое виденье,
В прозрачной темноте мелькнул,
Приникнул тихо к изголовью?
Не ты ль, с отрадой и любовью,
Слова надежды мне шепнул?
Кто ты, мой ангел ли хранитель,
Или коварный искуситель:
Мои сомненья разреши.
Быть может, это всё пустое,
Обман неопытной души!
И суждено совсем иное...
Но так и быть! Судьбу мою
Отныне я тебе вручаю,
Перед тобою слезы лью,
Твоей защиты умоляю...
Вообрази: я здесь одна,
Никто меня не понимает,
Рассудок мой изнемогает,
И молча гибнуть я должна.
Я жду тебя: единым взором
Надежды сердца оживи,
Иль сон тяжелый перерви,
Увы, заслуженным укором!

Кончаю! Страшно перечесть...
Стыдом и страхом замираю...
Но мне порукой ваша честь,
И смело ей себя вверяю...


Puskin: Tatjana levele Anyeginhoz
Fordította: Áprily Lajos

Én írok levelet magának -
Kell több? Nem mond ez eleget?
Méltán tarthatja hát jogának,
Hogy most megvessen engemet,
De ha sorsom panaszszavának
Szívében egy csepp hely marad,
Nem fordul el, visszhangot ad.
Hallgattam eddig, szólni féltem,
És higgye el, hogy szégyenem
Nem tudta volna meg sosem,
Amíg titokban azt reméltem,
Hogy lesz falunkban alkalom,
S hetenként egyszer láthatom;
Csak hogy halljam szavát, bevallom,
Szóljak magához, s azután
Mind egyre gondoljak csupán,
Éjjel-nappal, míg újra hallom.
Mondják, untatja kis falunk,
A társaságokat kerüli,
Mi csillogtatni nem tudunk,
De úgy tudtunk jöttén örülni. Mért jött el? Békességesen
Rejtőzve mély vidéki csendbe,
Tán meg sem ismerem sosem,
S a kínt sem, mely betört szívembe;
Tudatlan lelkem láza rendre
Enyhülne tán s leszállana,
S akit szívem kíván, kivárva,
Lennék örök hűségű párja
S családnak élő, jó anya.Másé!... A földön senki sincsen,
Kinek lekötném szívemet.
Ezt így rendelte fenn az Isten...
Tied szívem, téged szeret!
Ó, tudtam én, el fogsz te jönni,
Zálog volt erre életem;
Az égieknek kell köszönni,
Hogy sírig őrzôm vagy nekem...
Rég álomhős vagy éjjelemben,
Látatlan is kedveltelek,
Bűvöltek a csodás szemek,
Rég zeng hangod zenéje bennem...
Nem álom volt, színezgető!
Beléptél, s ájulásba hullva,
Majd meglobbanva és kigyúlva
Szívem rád ismert: ő az, ő!
Nem a te hangod szólt-e újra,
Ha egy-egy csendes, bús napon
Ínséges szívekhez simulva
Vagy imádságban leborulva
Altattam égő bánatom?
Nem te vagy itt árnyék-alakban,
S nézel reám e pillanatban
Az áttetsző homályon át?
Nem te hajolsz párnámra éjjel,
Suttogsz: szerelemmel, reménnyel
Enyhíted lelkem bánatát?
Ki vagy? Őrangyal vagy te, féltőm?
Vagy ártóm és gonosz kísértőm?
Döntsd el hamar, hogy lássak itt.

A mű Áprily Lajos fordításában
Puskin
A műről
A fordításról - is
Egy könyvajánló
Olvasó napló
Marci kommentje :)

FODOR ÁKOS: JELENTÉS-VÁZLAT A JELENIDŐRŐL

Valahogy úgy, mint a csecsemők:
iszom, iszom és szomjazom,
megkívánok és elúnok,
fogok, megszorítok és elejtek,
elsírom magam,
unatkozom, félek.
Mindentől függök, de alig függök ö s s z e.
Nagyon megörülök egy érintésnek. Vissza-
borzadok egy másiktól.
Nevetnem kell, nevetnem bizonyos szavakat hallva, látva.
Figyelmem lengőajtaja készségesen nyíldogál
kifelé-befelé, vagy ácsorog középen: elbámészkodom
egy színen, formán, hiányon; jót csodálkozom olyasmin,
hogy hajlik az ujjam.
Bízom. Ragaszkodom. Hamar
felejtek. Valahogy így.
Jöhet
a jövő -
úgyis jön
- nem hívom.

2007. július 6.

Vajda János: Harminc év után

Mi hátra volt még, elkövetkezett.
E földi létben gyász-sorunk betőlt.
Találkozunk - irgalmas végezet!
Utólszor, egyszer még, a - sír előtt.
Hittem, hogy lesz idő, midőn megösmersz
S helyet cserél bennünk a fájdalom;
És folyni látom, majd ha már késő lesz,
A megbánásnak könnyét arcodon.

Mert amit én vesztettem, óriás.
Hozzá az ég adott erőt nekem.
Én látok itt olyant, mit senki más;
Csodákat művel emlékezetem.
A múltból fölmerül egy pillanat,
Mint óceánból elsüllyedt sziget;
És látom újra ifjú arcodat,
Mikor még másért nem dobbant szíved.

És e varázslat rád is visszahat.
E lélek a te Veszta-templomod.
Oltára képében látod magad;
Mi vagyok én neked, most már tudod:
Ha majd e földi élettől megváltam,
Imába, dalba foglalt szerelem
Örökkévalósága a halálban . . .
Az ég, ládd, mégis eljegyzett velem!

Ki bájaidból méltatlan vadakra
Pazaroltál nem értett kincseket;
Én, a hideg bálvány vezeklő rabja,
Ki minden kéjt szívébe temetett:
Most itt ülünk, siralomházi lelkek,
És nézzük egymást hosszan, szótalan . . .
Tekintetünkben, hajh! nem az elvesztett
Az el nem nyert éden fájdalma van.

Így ül a hold ádáz vihar után
Elcsöndesült nagy tornyos fellegen,
És néz alá a méla éjszakán,
Bánatosan, de szenvedélytelen,
Hallgatva a sírbolti csöndességet
A rémteli sötét erdő alatt,
Amíg a fákról nagy, nehéz könnycseppek
Hervadt levélre halkan hullanak . . .

Vajda János - kézírás alapján

2007. július 4.

Herbert Krosney - Az elveszett evangélium

(NATIONAL GEOGRAPHIC kiadásában)

Az elmúlt években megtalált, tavaly helyreállított és lefordított Júdás-evangélium történetét meséli el, rendkívül érdekesen, olvasmányosan. Mindenkinek ajánlom, még annak is, aki nem vallásos, mindössze egy izgalmas regényt szeretne, érdekli valamennyire a teológia, ugyanis a feltárástól a lelet kalandos utaztatásain keresztül annak megfejtéséig (bibliai utalásokkal) minden részlet benne van!

Innen

Kis kacsa fürdik fekete tóba'

- avagy a hányattatott sorsú lengyel emigráns története röviden.
Kis kacsa fürdik fekete tóba'
Anyjához készül Lengyelországba.
Síkos a talpa, magos a sarka,
Fordulj ki fordulj szép aranyalma.

A dalocska első olvasásra talán együgyűnek tűnik, ám a valóságban ennél jóval többről van szó. A magyarázatot kérdésekkel tudjuk leginkább szemléltetni.
Az első kérdésünk, hogy a kiskacsa miért készül Lengyelországba. A válasz egészen a második világháború kirobbanásáig vezethető vissza. Akkor ugyanis a német hadsereg lerohanta Lengyelországot, ami miatt sokan kényszerültek emigrációra. A "kiskacsa" is az emigránsok közé került, ám egy szerencsétlen véletlen folytán elszakadt édesanyjától. Mivel a kacsák is rendelkeznek bizonyos ösztönnel (pl. az anya-gyermek kötődés), a "kiskacsa" kétségbeesetten próbálja felkutatni az édesanyját. Mivel ebben az időben már javában tombolt a II. világháború, a magyar-lengyel határt lezárták. Ebben az időben ugyanis a magyar és a német nép "testvéri" kapcsolatban állt. A "kiskacsa" számára elfogyott minden remény, hiszen a határőrök kegyetlenül lemészárolták az illegális határátlépőket. Egyetlen lehetősége maradt tehát: A "fekete tó" az éj sötétjét szimbolizálja, amelybe burkolózva vissza tud szökni azon a tavon, amely a közös határ mentén fekszik.
A kiskacsa talpa azért síkos, mert időközben beállt a tél, ezért kénytelen "átsiklani" a tavon fekvő jégtáblán.
A sarka azért "magos", mert a jég hideg a sarkának, ezért "lábujjhegyen" jár a jegen.
Az utolsó sorban az "aranyalma" egy szimbólum, amely a "kiskacsának" Lengyelországot jelenti, a szülőföldjét. Itt szólal meg a kiskacsa rejtett szélsőjobboldali, nemzetiszocialsta szemlélete. A fordulj ki szófordulat jelzi, hogy a "kiskacsa" megelégelte a háborút, szíve szerint "kifordítaná" hazáját a háborúból, vagyis befejezni a csatározásokat.

2007. július 1.

Juhász Gyula: Úgy szeretem…

Úgy szeretem én mind e verseket,
Úgy ápolom, hisz gyermekeim ők,
Mind e nagy vágy ágyában született,
Mély vágyban, amely nem lelt földi nőt.
Ó verseim, ti elfáradt, beteg,
Szép gyermekek, apátok fiai,
Lemondón járok én közöttetek,
Oly édes kín e sok bút hallani.
Az egyik szőke s álmodón remeg,
Mint valami tavaszi, lázas est,
Szegény szonettem, akkor született,
Mikor egy nagy szerelmem odalett.
A másik víg, boros, hangos gyerek,
De én tudom, a szíve mily beteg.
Felejteni akart akkor fejem
Valakit, akit sohse feledek...
Zengő szonettek, árva gyerekek!