Kuczka Péter: Engesztelés

Kuczka Péter: Engesztelés

Már lefeküdtem. Vártalak. Végre jöttél,
megálltál az ágy mellett meztelen
s táncolni kezdtél, mint keleti hárem
tanult táncosa. Ringott szép melled,
lengett nyújtott karod, csípőd mozgása
szeretkezéseink ütemét idézte, én meg
csak néztem áthevült, sima arcod, félig
lehunyt szemed, nedvesen csillanó
ajkad, néztem táncodat, a nekem szóló
hívó, bűvös testet, megtapsoltalak és
magam mellé húztalak az ágyra. Te sértve
hátat fordítottál, eltoltad a kezem,
aztán hirtelen, dühödten ledobtad magadról
a takarót. Itt vagyok, kiáltottad, észre
sem vetted, mert nem figyelsz rám, mit tettem
érted és öledre mutattál. Meztelenre
borotváltam magam, látod, mert sokszor,
fojtott vággyal beszéltél kisleányok
szőrtelen, szűzi testéről, finom ölük
nyílásáról, csókkal, simogatásokkal
felkelthető veszett vágyukról, a te
veszett vágyadról. Hát itt van, tessék,
aján.déknak szántam. Értettelek, öledbe
borultam, nyaltalak őrült vággyal. Lassan
izzani kezdtél, múlott haragod, még, még,
kiáltottad s én beléd hatoltam olyan
érzéssel, hogy két gyönyörű testet ölelek,
egy eszement nőt s egy eszes szüzet.

Utassy József: IMMÁRON ÖTVEN

Immáron ötven
esztendő szakadéka
tátong mögöttem.

De hol a palló,
az az egyszál, amin én
idáig jöttem?!

Ing-leng törötten.
Valóságos csoda, hogy
embert nem öltem!

Csak jöttem, jöttem,
ballagtam sarki fényben,
caplattam ködben,

s nem könyörögtem
soha senki fiának,
nem könyörögtem – – –

Állok itt gyöngyben.
Ajkamon csönd lakatja.
Törd fel, Szerelem, törd fel!

József Attila: A SZEMED

József Attila: A SZEMED

Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S lelkemben halkal fuvoláz a vágy.
Mint ifju pásztor künn a messzi réten
Subáján fekve méláz fényes égen
S kezében búsan sírdogál a nád.

Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S már fenyves szívem zöldje nem örök.
Galambok álma, minek jössz elébem?
Forró csöppekben gurulnak az égen
S arcomba hullnak a csillagkörök.

Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S a vér agyamban zúgva dübörög.

1922. dec. 28.