Várnai Zseni: Szolgáj szívem.

Várnai Zseni: Szolgáj szívem

Csak kis kitartás! bíztatom magam.
Még futni kell, még minden messze van.
Szolgálj szívem még egy kicsit nekem,
jaj meg ne állj az úton hirtelen,
sok a dolgunk még s nem mutathatom,
hogy a harcot már nem bírom nagyon,
és este, ha ágyamba roskadok,
érzem, nagyon, nagyon fáradt vagyok.

Kicsit nehéz volt, jól tudod szívem,
elkoptunk, de ne sejt6se senki sem,
higyjék csak azt: az óra jól ketyeg,
Nem irgalmaznak ám az emberek.
Csak hajtsd a vért, arcom piros legyen,
frissen induljak minden reggelen.
Csak én tudom, ha ágyamba rokadok
estére már milyen fáradt vagtyok.

Szemem árkos és ájkam szögletén
a két vonás már mély lett és kemény.
Sokat sírtam: eső után a föld
ilyen barázdált, csapzott, elgyötört...
De ha mosolygok, mint ha nap kigyúl,
arcom hegy-völgye lágyan kisimul.
csak este, ha ágyamba roskadok,
érzem megint, nagyon fáradt vagyok.

Csak kis kitartás, kip-kop... pontosan,
holnap sikerül minden biztosan,
a félúton szívem, jaj, meg ne állj,
kip-kop... tovább is híven kalapálj.
a hegynek föl kicsit nehéz az út,
szív kell hozzá, de aki oda jut,
a csillagok közt csillagként ragyog....
csak este, .. olyan fáradt vagyok.

Sose pihentem, nem volt rá jogom...
Most meg-megállok s felfohászkodom:
-Ó Istenem, kicsit még el ne hagyj!
szegény szívem, te meg szaladj, szaladj...
Csak kis kitartás, még egy hős iram,
fussunk dalolva bátran és vigan,
de este már a dal is csak dadog;
altassatok el engem csillagok!