Quasimodo:

Szép - ennél róla többet nem tud szó vagy kép
Ahogy táncol: csábít és mesét mesél
Mint egy madár, ki szárnyat tárva messze száll
Ha nézem, érzem, még a Pokol is ráng

Mezítlen táncol lelkemen a szép cigány
Imáim elnyeli a hűvös Notré-Dame
Mondd: ki az, ki elsőként a kőért nyúl, s hajít?
Gyönyörrel bámulnám a halálkínjait
Ó, Lucifer, hadd felednem Isten szavát
És engedd egyszer bírnom őt: Esmeraldát

Frollo:

Szép - de e szépség démon, pokolbéli lény
Szemeim a mélybe fordította, ó, Ég!
Világi lángot ültetett e lány belém
Istenem nélkül ez vagyok: csak kagylóhéj!

Lám, Éva bűne néz a szemeiből rám
Bűngyűlölőből bűnözővé tett a vágy
Mondd: vajon e szép test mögött lélek rejlik-é
Vagy csupa bűnből épült útkeresztezés?
Szent Asszony, ne hagyd felednem Isten szavát
De titkos módon add nekem Esmeraldát

Phoebus:

Szép - ki szemébe bámul, a Pokolba néz
Ruhája ócska, csontsovány, oly szegény
Mégis, ha ráng a csipő, férfi nem remél
Szemeibe nézek, s látom ott van a vég

Ó, kedvesem, csak egyszer hadd legyek csalárd
Mielőtt esküvőre hív a Notré-Dame
Vágy: megőrjit engem, és e lány karjába ránt
Lelkemre általa az ördög rátalált
Menyasszonyom, feledek én minden szabályt
Mint rózsabimbót bontom ki Esmeraldát

Quasimodo, Frollo, Phoebus:

Mezítlen táncol lelkemen a szép cigány
Imáim elnyeli a hűvös Notré-Dame
Mondd: ki az, ki elsőként a kőért nyúl, s hajít?
Gyönyörrel bámulnám a halálkínjait
Ó, Lucifer, hadd felednem Isten szavát
És engedd egyszer bírnom őt: Esmeraldát
Esmeraldát