Udvaros Dorottya & Somló Tamás: Vetkőzés

Még magamon tartom kicsit a ruhát,
még nyújtsuk a percet, hadd várjak hogy várd.

Még nyújtod a percet, még nyújtod a szót,
még semmi sem teljes, még magam vagyok.

Egy semmiséget mondj még nekem azután bármi lehet, legyen,
egy semmiséget mondj még nekem és jöhet bármi lehet, legyen.

Még valami kell, egy semmiség csak, mitől megváltozunk,
mondj nekem valamit, hogy attól legyen, legyen,
egy semmiség lehet mozdulat is, mitől megváltozik valami,
valami és aztán legyen, legyen.

Még magamon tartom addig a ruhát,
míg valami nem visz egy határon át.
Még beszéljünk félre, nyújtsuk csak el,
egy kicsikét várj még, még valami kell.

Egy semmiséget mondj még nekem, azután bármi lehet, legyen,
egy semmiséget mondj még nekem és jöhet bármi lehet, legyen.

Még semmi sem teljes, még valami kell,
már magam sem értem, hol döntöttem el.
Úgy kellett még volna egy semmiség,
úgy kellett még volna egy valami még.
Nem nyújtom a percet, nem nyújtom a szót,
már semmi sem teljes, és magam vagyok,
már semmi sem teljes, és magam vagyok,
és magam vagyok. És magam vagyok...

Sajna, Udvaros Dorottya előadásában nem tudtam még (!) beszerezni -Átutazó (1985), de addig is találtam valamit...
... ez sem közelíti meg az eredetit, de csak úgy, felidézésképpen ajánlom ...
:) a művésznő prózában
és még: ...Udvaros, Hernádi, Básti