Könnycsepp a Virágon

Miért mondanám, köszönöm?
Hogy az nem elég!
Ennél a vér többet ér!

Miért lennék hálás? - nem tudom.
Hogy ha a hála,
A csodálatot szavakba zárja!

Miért vennék virágot?
Mikor az Ő maga!
S tőle a gyermek sem csak azt kapja!

Miért szökne könny a szemembe?
Istenemre!
Miért?
Ha ez se fejezné ki,
Nekem Ő mit ér!

Ő!
Ki adott egy fiút a világnak!
És egy egész világot a fiúnak!

Odaadta a színeket,
A csodás ízeket,
Születésnapot, tejet, ruhát,
Totyogásból a járást,
Sírást és kacagás,
Mindennapi gondozást!

Adott kócos hajat,
És a szép, csodás hangokat!
Tudom, hogy mi az, hogy villamos,
A szikrázó Holdon űrhajós tapos,
TV előtt izgulok,
Moziban popcornt majszolok,
Az utcán szerelemes dalt dúdolok.

Álmok járnak a fejemben,
Vonalak szántanak a tenyeremben,
Szememmel a lányokat kergetem,
Vagy csak a szép tájakon legeltetem.

Elmehetek sétáli!
A világot bejárni!
Szőhetem a terveket!
Megismerhetem az embereket!

Egy szóval, nekem a MINDENt adta!
Nekem ez Május első vasárnapja!

De a mindent is kétszer adta!
Mert míg él,
Szívét a szeretet mozgatja,
Fia ott dobban minden pillanatban!

Mennyit ér hát a MINDENSÉG?!
Egy fiú mit adhat mindezért?
Mert a köszönöm nem elég!
A szavakba öntött hála is kevés!
De ha úgy él,
Mitől anyja szívét
Elönti a büszkeség,
Ha élvezi, szereti az életét,
S a világot kicsit jobbá teszi,
Talán azzal
A háláját kifejezheti!

E könnycseppben, itt a virágon
Megcsillan az egész világom!
Benne van a hálás szeretem,
Az életem,
S mindezt drága édesanyámnak köszönhetem!

Andaházy Kasnya János