O FORTUNA
Ó, Fortúna,
hűtlen Luna,
állhatatlan, csalfa Hold!
Olykor megversz,
olykor kedvelsz,
nem jut hozzám bú és gond,
egyszer látlak,
eltűnsz másnap,
borul le rám nagy sötét,
elszáll minden
kedvem, kincsem,
bajt hoz rám csak föld és ég.
Szörnyű sors ver,
átkos sors ver,
forgat, mint rút, nagy kerék.
Balga végzet!
Semmi így lett,
amit adtál rég elénk.
Hajdan szépen,
vígan éltem,
hűtlen Hold már fényt nem ád,
kedvem, pénzem,
mit nemrégen
nékem adtál, mind elszállt.
Tőled féltem,
ez lett végem,
kedved hozzám csalfa volt.
Árván, félve
hullok térdre:
újra nagy légy, régi Hold!
Ez a sorsunk:
nyögve hordunk
mindent, mit bús végzet ád,
s bajban, jajban,
síró dalban
visszavárunk, Fortúnánk!
O Fortuna,
velut luna
statu variabilis,
semper crescis
aut decrescis;
vita detestabilis
nunc obdurat
et tunc curat
ludo mentis aciem,
egestatem,
potestatem
dissolvit ut glaciem.
Sors immanis
et inanis,
rota tu volubilis,
status malus,
vana salus
semper dissolubilis,
obumbrata
et velata
michi quoque niteris;
nunc per ludum
dorsum nudum
fero tui sceleris.
Sors salutis
et virtutis
michi nunc contraria,
est affectus
et defectus
semper in angaria.
Hac in hora
sine mora
corde pulsum tangite;
quod per sortem
sternit fortem,
mecum omnes plangite!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése